Nehezen indul, de elpusztíthatatlan
Forrás: https://www.tajfutas.hu/hirek/
Interjú Dénes Zoltánnal
Dénes Zoli avagy, ahogyan a felnőtt válogatott hívta: „Diesel”. Viszonylag későn találkozott ezzel a sportággal, de már az elején kiderült a tehetsége, így elsőnek junior, majd hosszú éveken át felnőtt válogatottként mutatta meg tudását, aminek eredményeként csapatával (Domonyik Gábor, Frigyik László, Pavlovics Gábor) harmadik helyezést értek el a Főiskolás Világbajnokságon 1994-ben Svájcban, ami nem kis kihívás egy alföldi embernek. 2009-ben a Magyarországon megrendezett Felnőtt Világbajnokság után vonult vissza a válogatottságtól. Ebben az évben már meg is választották a felnőtt és junior válogatott szövetségi kapitányának, ezt a tisztégét rekordideig, kilenc évig töltötte be. Elmondható, hogy ő az, akinek élete összeforrt a tájékozódási futással. Családját és munkáját is ennek a sportágnak köszönheti, mi pedig a remek térképhelyesbítéseit és a technikásan kitűzött pályáit. Egy nagyon jó példa volt erre a 2018-ban hazánkban megrendezett Junior Világbajnokság, ahol megmutatta, milyen kiváló térképhelyesbítő és pályatervező egyaránt. Középtávú pályája a World of O éves rangsorában második helyezést ért el erdei kategóriában. Tájfutó pályája még javában tart, most is OB térképet helyesbít, de az átmenetileg befagyasztott versenyszezon alkalmat ad egy kis visszatekintésre – Réka lánya készített vele interjút.
- Miért kaptad azt a nevet, hogy „Diesel”? Ki adta ezt és miért?
- Hogy pontosan ki ragasztotta rám, azt nem tudom, talán a kitartásom miatt kaphattam a nevem után: az öreg diesel autók nehezen indulnak, de elpusztíthatatlanok.
- Melyik szerepben érezted/érzed magad a legjobbnak? Versenyző, edző, szövetségi kapitány vagy térképhelyesbítő?
- Most már egyértelműen a térkép helyesbítésben. Ritkán sikerült úgy a felkészülésem vagy maga a verseny, hogy azt tudjam mondani egy futás után „ennyit tudok, ezzel elégedett lehetek”. A kapitányi munkámra sosem volt elég időm, így nem érzem, hogy ebben jó lennék. Edzősködésre még kevesebb időm maradt, bár Kalocsán azért sikerült felnevelni egy jó kis csapatot.
- Beszéljünk a kapitányi munkádról, hogyan emlékszel vissza arra a kilenc évre? Sikeres időszak volt a magyar válogatott életében?
Nekem nagy kihívás volt ez a feladat, és elég sokáig gondolkodtam rajta elvállaljam-e, de végül Düdü meggyőzött, hogy tudom csinálni. Az tudni kell mindenkinek, hogy ez nem csak a szakmai munkáról szólt, a szervezés és lebonyolítás minden problémája ugyanúgy nálam gyűrűzött be, mint a csapattagok közötti súrlódások, nézeteltérések. Volt olyan edzőtábor, ahol én többet futottam (felvezetés, bontás) mint a felnőtt férfiak. De azt is meg kellett tanulnom, hogy a válogatási feltételek kiírásánál minden élethelyzetre gondolni kell, mert gyorsan felborul a rend, a harc nem az első helyért folyik, hanem az utolsó csapattagságot érő helyezésért.
- Hallottam egy történetet az egyik férfi válogatóról, úgymond kihívtad őket, mi is volt ez? Elmesélnéd nekünk?
- Ha jól sejtem ez az a 2014-es Postás Kupa volt, amit a Zajnát-hegyeken rendeztek, és én középtávú válogató futamnak jelöltem ki. Mivel nem volt közöm a rendezéshez, én is elindultam és a rajtban kicsit ugrattam a fiúkat, hogy akit lenyomok, az nem mehet a VB-re. Nos, mindenkit lenyomtam…
- Mit adnál útravalóul a jelenlegi szövetségi kapitányoknak?
- Hát, ez nem egy hálás feladat, de ezt nem szabad figyelembe venni. A főnök azért van, hogy őt hibáztassák mindenért. De azért jó ott lenni a befutó mellett, és látni beérni a munka gyümölcsét.
- Mikor lettél térképhelyesbítő? Mikor szerettél ebbe bele?
- Helyesbíteni azért kezdtem, mert nagyon pontatlannak tartottam a térképeket, főleg az alföldi térképek domborzat rajzolása volt ekkor (90-es évek elején) még nagyon kezdetleges. Néhány kisebb kitérő után ez lett a fő pénzkereső tevékenységem. Néha tudom gyűlölni a bozótost, de alapjában véve szeretem csinálni, kevesen mondhatják el magukról, hogy az a munkájuk, hogy „sétálgatnak az erdőben”. A technikás, kihívást jelentő izgalmas terepeket szeretem, az egyszerű gyenge unalmas terepeket inkább meghagyom a kezdő helyesbítőknek.
- Körülbelül hány térképet készítettél munkád során?
- Ezt nem tudom megmondani. Évi 1-2 nagy és még néhány kisebb térképet csinálok, ami belefér 15-20 négyzetkilométernyi területbe. Én nem vagyok olyan termékeny, mint egyes norvég kollégák, bár nem is adnak a kezembe olyan alapanyagot, mint nekik.
- Többször elnyerted az Év térképe díjat, ami nagy megtiszteltetés. Ezek közül melyik térkép jelentette a legnagyobb kihívást térképhelyesbítői szemmel, és melyik ezek közül a legkedvesebb számodra?
- A Kazár térkép. Nagyon érdekes és változatos terep, mivel sűrű a növényzete, nehéz helyesbíteni. Ez tipikusan egy olyan terep, ahol, ha a papíron marad egy kis fehér folt ahova nem rajzoltam semmit, akkor oda még ki kell menni, mert lemaradt valami. Persze ma már egy LIDAR kiértékeléssel könnyű lenne megcsinálni…
- Mit gondolsz milyen képességek, azok, amik nélkülözhetetlenek egy térképész számára?
- Érdekesen fog hangzani, de legfontosabb a türelem. Persze, kell térlátás és némi rajzkészség is, no meg állóképesség.
- A specialitásod a borókás. Hogyan tudod átlátni helyesbítő és versenyző szemmel azt? Úgy gondolom, erre a mai napig sokan keressük a választ.
- Nem bonyolult, csak mindig tudni kell, hogy hol vagyunk, nem körülbelül, hanem pontosan.
- Szinte minden tájfutónak van kedvenc terepe. Neked melyik az és miért?
- A legkedvesebb terepem Kaskantyú (Bócsa), itt születtem, ezt én fedeztem fel a tájfutásnak, én jártam ki az engedélyeket, nekem köszönhető, hogy itt Junior VB lett. Szóval azon kívül, hogy szeretem, meg is küzdöttem érte.
- Milyen céljaid vannak a jövőre nézve, amik a tájfutáshoz köthetőek?
- Szeretnék még érdekes új terepeket felfedezni a tájfutóknak.
- Hogyan befolyásolja a mindennapjaidat a járványügyi helyzet?
- Szerencsére az erdőbe járást nem tiltották meg, és mivel nekem ez a munkahelyem, nem sok változást hozott a vírus ezen a téren. Az erdőben határozottan többen vannak, mint a járvány kitörése előtt, de azért nem okoz gondot betartani az előírt védőtávolságot. Viccet félretéve, igyekszem jó messzire elkerülni mindenkit, de ez nem befolyásolja a helyesbítést. A versenyek azért hiányoznak.
Interjú Dénes Zoltánnal
Dénes Zoli avagy, ahogyan a felnőtt válogatott hívta: „Diesel”. Viszonylag későn találkozott ezzel a sportággal, de már az elején kiderült a tehetsége, így elsőnek junior, majd hosszú éveken át felnőtt válogatottként mutatta meg tudását, aminek eredményeként csapatával (Domonyik Gábor, Frigyik László, Pavlovics Gábor) harmadik helyezést értek el a Főiskolás Világbajnokságon 1994-ben Svájcban, ami nem kis kihívás egy alföldi embernek. 2009-ben a Magyarországon megrendezett Felnőtt Világbajnokság után vonult vissza a válogatottságtól. Ebben az évben már meg is választották a felnőtt és junior válogatott szövetségi kapitányának, ezt a tisztégét rekordideig, kilenc évig töltötte be. Elmondható, hogy ő az, akinek élete összeforrt a tájékozódási futással. Családját és munkáját is ennek a sportágnak köszönheti, mi pedig a remek térképhelyesbítéseit és a technikásan kitűzött pályáit. Egy nagyon jó példa volt erre a 2018-ban hazánkban megrendezett Junior Világbajnokság, ahol megmutatta, milyen kiváló térképhelyesbítő és pályatervező egyaránt. Középtávú pályája a World of O éves rangsorában második helyezést ért el erdei kategóriában. Tájfutó pályája még javában tart, most is OB térképet helyesbít, de az átmenetileg befagyasztott versenyszezon alkalmat ad egy kis visszatekintésre – Réka lánya készített vele interjút.
- Miért kaptad azt a nevet, hogy „Diesel”? Ki adta ezt és miért?
- Hogy pontosan ki ragasztotta rám, azt nem tudom, talán a kitartásom miatt kaphattam a nevem után: az öreg diesel autók nehezen indulnak, de elpusztíthatatlanok.
- Melyik szerepben érezted/érzed magad a legjobbnak? Versenyző, edző, szövetségi kapitány vagy térképhelyesbítő?
- Most már egyértelműen a térkép helyesbítésben. Ritkán sikerült úgy a felkészülésem vagy maga a verseny, hogy azt tudjam mondani egy futás után „ennyit tudok, ezzel elégedett lehetek”. A kapitányi munkámra sosem volt elég időm, így nem érzem, hogy ebben jó lennék. Edzősködésre még kevesebb időm maradt, bár Kalocsán azért sikerült felnevelni egy jó kis csapatot.
- Beszéljünk a kapitányi munkádról, hogyan emlékszel vissza arra a kilenc évre? Sikeres időszak volt a magyar válogatott életében?
Nekem nagy kihívás volt ez a feladat, és elég sokáig gondolkodtam rajta elvállaljam-e, de végül Düdü meggyőzött, hogy tudom csinálni. Az tudni kell mindenkinek, hogy ez nem csak a szakmai munkáról szólt, a szervezés és lebonyolítás minden problémája ugyanúgy nálam gyűrűzött be, mint a csapattagok közötti súrlódások, nézeteltérések. Volt olyan edzőtábor, ahol én többet futottam (felvezetés, bontás) mint a felnőtt férfiak. De azt is meg kellett tanulnom, hogy a válogatási feltételek kiírásánál minden élethelyzetre gondolni kell, mert gyorsan felborul a rend, a harc nem az első helyért folyik, hanem az utolsó csapattagságot érő helyezésért.
- Hallottam egy történetet az egyik férfi válogatóról, úgymond kihívtad őket, mi is volt ez? Elmesélnéd nekünk?
- Ha jól sejtem ez az a 2014-es Postás Kupa volt, amit a Zajnát-hegyeken rendeztek, és én középtávú válogató futamnak jelöltem ki. Mivel nem volt közöm a rendezéshez, én is elindultam és a rajtban kicsit ugrattam a fiúkat, hogy akit lenyomok, az nem mehet a VB-re. Nos, mindenkit lenyomtam…
- Mit adnál útravalóul a jelenlegi szövetségi kapitányoknak?
- Hát, ez nem egy hálás feladat, de ezt nem szabad figyelembe venni. A főnök azért van, hogy őt hibáztassák mindenért. De azért jó ott lenni a befutó mellett, és látni beérni a munka gyümölcsét.
- Mikor lettél térképhelyesbítő? Mikor szerettél ebbe bele?
- Helyesbíteni azért kezdtem, mert nagyon pontatlannak tartottam a térképeket, főleg az alföldi térképek domborzat rajzolása volt ekkor (90-es évek elején) még nagyon kezdetleges. Néhány kisebb kitérő után ez lett a fő pénzkereső tevékenységem. Néha tudom gyűlölni a bozótost, de alapjában véve szeretem csinálni, kevesen mondhatják el magukról, hogy az a munkájuk, hogy „sétálgatnak az erdőben”. A technikás, kihívást jelentő izgalmas terepeket szeretem, az egyszerű gyenge unalmas terepeket inkább meghagyom a kezdő helyesbítőknek.
- Körülbelül hány térképet készítettél munkád során?
- Ezt nem tudom megmondani. Évi 1-2 nagy és még néhány kisebb térképet csinálok, ami belefér 15-20 négyzetkilométernyi területbe. Én nem vagyok olyan termékeny, mint egyes norvég kollégák, bár nem is adnak a kezembe olyan alapanyagot, mint nekik.
- Többször elnyerted az Év térképe díjat, ami nagy megtiszteltetés. Ezek közül melyik térkép jelentette a legnagyobb kihívást térképhelyesbítői szemmel, és melyik ezek közül a legkedvesebb számodra?
- A Kazár térkép. Nagyon érdekes és változatos terep, mivel sűrű a növényzete, nehéz helyesbíteni. Ez tipikusan egy olyan terep, ahol, ha a papíron marad egy kis fehér folt ahova nem rajzoltam semmit, akkor oda még ki kell menni, mert lemaradt valami. Persze ma már egy LIDAR kiértékeléssel könnyű lenne megcsinálni…
- Mit gondolsz milyen képességek, azok, amik nélkülözhetetlenek egy térképész számára?
- Érdekesen fog hangzani, de legfontosabb a türelem. Persze, kell térlátás és némi rajzkészség is, no meg állóképesség.
- A specialitásod a borókás. Hogyan tudod átlátni helyesbítő és versenyző szemmel azt? Úgy gondolom, erre a mai napig sokan keressük a választ.
- Nem bonyolult, csak mindig tudni kell, hogy hol vagyunk, nem körülbelül, hanem pontosan.
- Szinte minden tájfutónak van kedvenc terepe. Neked melyik az és miért?
- A legkedvesebb terepem Kaskantyú (Bócsa), itt születtem, ezt én fedeztem fel a tájfutásnak, én jártam ki az engedélyeket, nekem köszönhető, hogy itt Junior VB lett. Szóval azon kívül, hogy szeretem, meg is küzdöttem érte.
- Milyen céljaid vannak a jövőre nézve, amik a tájfutáshoz köthetőek?
- Szeretnék még érdekes új terepeket felfedezni a tájfutóknak.
- Hogyan befolyásolja a mindennapjaidat a járványügyi helyzet?
- Szerencsére az erdőbe járást nem tiltották meg, és mivel nekem ez a munkahelyem, nem sok változást hozott a vírus ezen a téren. Az erdőben határozottan többen vannak, mint a járvány kitörése előtt, de azért nem okoz gondot betartani az előírt védőtávolságot. Viccet félretéve, igyekszem jó messzire elkerülni mindenkit, de ez nem befolyásolja a helyesbítést. A versenyek azért hiányoznak.
