Kalocsa Kupa Dénes Ildikó emlékére


Kedves Tájfutók, Rokonok, Barátok!
Várunk mindenkit nagy szeretettel Dénes Ildikó emlékhelyének felavatására. 
Hozzátok el szívetekben emlékeiteket, emlékezzünk együtt a közös kalandokra, pillanatokra, olyan mosollyal az arcunkon, amit mindig Ildi arcán is láttunk.


Elhunyt Dénes Ildikó


A Kalocsai SE tájfutója, versenybírója, mindenese.

Április 10-én, méltósággal viselt hosszan tartó súlyos betegség után, életének 53. évében elhunyt Dénes Ildikó. 10 éves korában a Szegedi Vasutasban ismerkedett meg a tájfutással, a korosztályokat végigjárva legnagyobb sikerét 1992-ben érte el, amikor a bajnok felnőtt női váltó tagja volt. 1998-ban igazolt át a Kalocsai SE-be férjét, Dénes Zoltánt követve. Igazi tájfutó családot alapítottak, mindhárom leányuk a mai napig aktív versenyző. Aktívan részt vett az egyesület versenyeinek szervezésében és mindennapos ügyeinek intézésében, de más klubok is sokszor hívták segíteni világversenyektől a kisebb rendezvényekig.

Temetésére április 23-án 15 órakor kerül sor a kaskantyúi temetőben.

 

Búcsú Dénes Ilditől, a tájfutók „Mamájától”

Hogy ki is volt Dénes Ildikó?! Egy szerető feleség, aki bearanyozta férje mindennapjait, egy Anya, aki örökké védelmezte gyermekeit, egy mosoly a rajtban, aki tárt karokkal várta, hogy utadra engedhessen az erdőbe, egy bátorító szó, ha elakadtál az életben, egy erős nő, aki megküzdött a leküzdhetetlen betegséggel…

Nehéz szavakkal leírni, hogy miért is vált ő sok tájfutónak a pótanyjává, így ezzel nem is próbálkozom, de azt megpróbálom szavakba önteni, miért lett, aki. Szegeden látta meg a napvilágot és itt is élte le gyerekkorát 8 testvérével együtt. Útja sok felé vezette az életben nagy örömünkre a tájfutás felé is. 1979-ben Blum László toborzásának köszönhetően, beleszeretett mindannyiunk szerelmébe a tájfutásba. Sok szép eredményt tudhatott maga mögött, amiről a kupákkal teli szekrény árulkodik a Dénes család otthonában. A SZVSE színeiben versenyzett sokáig, majd ahogy jött Dénes Zoli és elrabolta a szívét szép lassan, jött a Kalocsai SE is, aminek ügyeit együtt intézték és együtt rendezték azokat a híres kalocsai versenyeket, amiken az esték mindig homokfelhőben való táncolással végződtek.

3 gyermek édesanyja: Krisztié, Orsié és Rékáé. A „Dénes lányok” szüleiknek köszönhetően a természetben nőttek fel, adott volt a tájfutás számukra is, mondhatjuk, hogy nem esett az alma messze a fájától. Öröm és boldogság övezte Ildi életét, de azért néha ott volt az a bizonyos „csúnya nézés”, amitől fülét farkát behúzta az ember és rögtön tudta, hogy valami rosszat csinált, de a nézés után pár pillanattal megjelent a széles mosoly az arcán, amire mind emlékezni fogunk, az a melegség a szívében és az a humor, pozitivitás, ami a betegsége alatt az erőt adta számára. Most jönne az a rész, hogy szomorúsággal a szívünkben búcsúzúnk tőle, de mi nem búcsúzunk, mert ő mindig velünk van és lesz is, ha szükségünk lesz rá. Most is fent mosolyog és arra kér mindenkit, hogy ne sírjatok, megnyugvást talált a lelkem!


Ismét egy sikeres hétvége


2020. szeptember 12-13-án került megrendezésre a Rövidtávú és a Sprint  Váltó Országos Bajnokság Zalaegerszegen. Csapatunk kis létszámban vett részt az eseményen, de ennek ellenére sok csillogó érmet elhozott. Az időjárás is kedvezett  nekünk, még megízlelhettük a nyári napsütés pozitív és olykor negatív hatásait is. 

Első nap délelőtt a selejtező futamokban kellett megküzdenünk az A-döntőbe kerülésért, délután meg már az érmekért ment a harc.

Eredményeink:
1. hely: Bogos Tamás (F35A)
2. hely: Nagy Viktor (F40A)
4. hely: Rostás Anikó (N45A)
5. hely: Borbás Nándor (F45A)

Második nap V135-ben egyesületünk tagjai ismételten a dobogó legfelső fokára állhattak, megvédve ezzel tavalyi címüket. 
1. hely: Borbás Nándor, Rostás Anikó, Nagy Viktor

Éremeső a Középtávú és Váltó OB-n


Elindult az idei OB szezon a Középtávú és Váltó Országos Bajnokságokkal, amit augusztus 22-23-án, Várpalota-Tés között rendeztek meg, ahol egyesületünk tagjai igen szép eredményeket értek el.
Az időjárás szombaton kedvezett a kellően piros arcpír megszerzéséért futás közben, vasárnap meg a nagy szél még csapatunk sátrát se kímélte. Emellett a versenyt a változatos terep, nyílt területek és sűrű növényzet, valamint a markáns domborzatok és kősziklák tették igazán izgalmassá. 

A szombati napon megrendezett egyéni bajnokságon Dénes Zoltán F40A kategóriában a harmadik helyen végzett.
A vasárnapi váltón F125 kategóriában országos bajnok lett a Kiss Gábor, Borbás Nándor és Dénes Zoltán összeállítású csapatunk. 
F105 kategóriában csapatunk ezüst érmet szerzett Bergendi Péter, Nagy Viktor és Bogos Tamás összeállításban.

További eredményeink:

Egyéni:
4. hely: Bogos Tamás (F35)
6. hely: Rostás Anikó (N45)

Váltó:
4. hely: Bárd Barbara, Csuka Dolli, Rostás Anikó (N105)
5. hely: Baksa Csaba, Pap Attila, Szőri Kornél (F125)


Nincs itt mese, Kalocsai TSZSE!

Nehezen indul, de elpusztíthatatlan


Forrás: https://www.tajfutas.hu/hirek/


Interjú Dénes Zoltánnal

Dénes Zoli avagy, ahogyan a felnőtt válogatott hívta: „Diesel”. Viszonylag későn találkozott ezzel a sportággal, de már az elején kiderült a tehetsége, így elsőnek junior, majd hosszú éveken át felnőtt válogatottként mutatta meg tudását, aminek eredményeként csapatával (Domonyik Gábor, Frigyik László, Pavlovics Gábor) harmadik helyezést értek el a Főiskolás Világbajnokságon 1994-ben Svájcban, ami nem kis kihívás egy alföldi embernek. 2009-ben a Magyarországon megrendezett Felnőtt Világbajnokság után vonult vissza a válogatottságtól. Ebben az évben már meg is választották a felnőtt és junior válogatott szövetségi kapitányának, ezt a tisztégét rekordideig, kilenc évig töltötte be. Elmondható, hogy ő az, akinek élete összeforrt a tájékozódási futással. Családját és munkáját is ennek a sportágnak köszönheti, mi pedig a remek térképhelyesbítéseit és a technikásan kitűzött pályáit. Egy nagyon jó példa volt erre a 2018-ban hazánkban megrendezett Junior Világbajnokság, ahol megmutatta, milyen kiváló térképhelyesbítő és pályatervező egyaránt. Középtávú pályája a World of O éves rangsorában második helyezést ért el erdei kategóriában. Tájfutó pályája még javában tart, most is OB térképet helyesbít, de az átmenetileg befagyasztott versenyszezon alkalmat ad egy kis visszatekintésre – Réka lánya készített vele interjút.

- Miért kaptad azt a nevet, hogy „Diesel”? Ki adta ezt és miért?
- Hogy pontosan ki ragasztotta rám, azt nem tudom, talán a kitartásom miatt kaphattam a nevem után: az öreg diesel autók nehezen indulnak, de elpusztíthatatlanok.

- Melyik szerepben érezted/érzed magad a legjobbnak? Versenyző, edző, szövetségi kapitány vagy térképhelyesbítő?
- Most már egyértelműen a térkép helyesbítésben. Ritkán sikerült úgy a felkészülésem vagy maga a verseny, hogy azt tudjam mondani egy futás után „ennyit tudok, ezzel elégedett lehetek”. A kapitányi munkámra sosem volt elég időm, így nem érzem, hogy ebben jó lennék. Edzősködésre még kevesebb időm maradt, bár Kalocsán azért sikerült felnevelni egy jó kis csapatot.

- Beszéljünk a kapitányi munkádról, hogyan emlékszel vissza arra a kilenc évre? Sikeres időszak volt a magyar válogatott életében?
Nekem nagy kihívás volt ez a feladat, és elég sokáig gondolkodtam rajta elvállaljam-e, de végül Düdü meggyőzött, hogy tudom csinálni. Az tudni kell mindenkinek, hogy ez nem csak a szakmai munkáról szólt, a szervezés és lebonyolítás minden problémája ugyanúgy nálam gyűrűzött be, mint a csapattagok közötti súrlódások, nézeteltérések. Volt olyan edzőtábor, ahol én többet futottam (felvezetés, bontás) mint a felnőtt férfiak. De azt is meg kellett tanulnom, hogy a válogatási feltételek kiírásánál minden élethelyzetre gondolni kell, mert gyorsan felborul a rend, a harc nem az első helyért folyik, hanem az utolsó csapattagságot érő helyezésért.

- Hallottam egy történetet az egyik férfi válogatóról, úgymond kihívtad őket, mi is volt ez? Elmesélnéd nekünk?
- Ha jól sejtem ez az a 2014-es Postás Kupa volt, amit a Zajnát-hegyeken rendeztek, és én középtávú válogató futamnak jelöltem ki. Mivel nem volt közöm a rendezéshez, én is elindultam és a rajtban kicsit ugrattam a fiúkat, hogy akit lenyomok, az nem mehet a VB-re. Nos, mindenkit lenyomtam…

- Mit adnál útravalóul a jelenlegi szövetségi kapitányoknak?
- Hát, ez nem egy hálás feladat, de ezt nem szabad figyelembe venni. A főnök azért van, hogy őt hibáztassák mindenért. De azért jó ott lenni a befutó mellett, és látni beérni a munka gyümölcsét.

- Mikor lettél térképhelyesbítő? Mikor szerettél ebbe bele?
- Helyesbíteni azért kezdtem, mert nagyon pontatlannak tartottam a térképeket, főleg az alföldi térképek domborzat rajzolása volt ekkor (90-es évek elején) még nagyon kezdetleges. Néhány kisebb kitérő után ez lett a fő pénzkereső tevékenységem. Néha tudom gyűlölni a bozótost, de alapjában véve szeretem csinálni, kevesen mondhatják el magukról, hogy az a munkájuk, hogy „sétálgatnak az erdőben”. A technikás, kihívást jelentő izgalmas terepeket szeretem, az egyszerű gyenge unalmas terepeket inkább meghagyom a kezdő helyesbítőknek.

- Körülbelül hány térképet készítettél munkád során?
- Ezt nem tudom megmondani. Évi 1-2 nagy és még néhány kisebb térképet csinálok, ami belefér 15-20 négyzetkilométernyi területbe. Én nem vagyok olyan termékeny, mint egyes norvég kollégák, bár nem is adnak a kezembe olyan alapanyagot, mint nekik.

- Többször elnyerted az Év térképe díjat, ami nagy megtiszteltetés. Ezek közül melyik térkép jelentette a legnagyobb kihívást térképhelyesbítői szemmel, és melyik ezek közül a legkedvesebb számodra?
- A Kazár térkép. Nagyon érdekes és változatos terep, mivel sűrű a növényzete, nehéz helyesbíteni. Ez tipikusan egy olyan terep, ahol, ha a papíron marad egy kis fehér folt ahova nem rajzoltam semmit, akkor oda még ki kell menni, mert lemaradt valami. Persze ma már egy LIDAR kiértékeléssel könnyű lenne megcsinálni…

- Mit gondolsz milyen képességek, azok, amik nélkülözhetetlenek egy térképész számára?
- Érdekesen fog hangzani, de legfontosabb a türelem. Persze, kell térlátás és némi rajzkészség is, no meg állóképesség.

- A specialitásod a borókás. Hogyan tudod átlátni helyesbítő és versenyző szemmel azt? Úgy gondolom, erre a mai napig sokan keressük a választ.
- Nem bonyolult, csak mindig tudni kell, hogy hol vagyunk, nem körülbelül, hanem pontosan.

- Szinte minden tájfutónak van kedvenc terepe. Neked melyik az és miért?
- A legkedvesebb terepem Kaskantyú (Bócsa), itt születtem, ezt én fedeztem fel a tájfutásnak, én jártam ki az engedélyeket, nekem köszönhető, hogy itt Junior VB lett. Szóval azon kívül, hogy szeretem, meg is küzdöttem érte.

- Milyen céljaid vannak a jövőre nézve, amik a tájfutáshoz köthetőek?
- Szeretnék még érdekes új terepeket felfedezni a tájfutóknak.

- Hogyan befolyásolja a mindennapjaidat a járványügyi helyzet?
- Szerencsére az erdőbe járást nem tiltották meg, és mivel nekem ez a munkahelyem, nem sok változást hozott a vírus ezen a téren. Az erdőben határozottan többen vannak, mint a járvány kitörése előtt, de azért nem okoz gondot betartani az előírt védőtávolságot. Viccet félretéve, igyekszem jó messzire elkerülni mindenkit, de ez nem befolyásolja a helyesbítést. A versenyek azért hiányoznak.