1. Mióta vagy tájékozódási futó?
1985 óta, 10 éves koromtól.

2. Hogyan ismerkedtél meg/hogyan találtál rá a tájfutásra?
Apukám volt nálunk a tájfutás szerelmese, amit sikerült átadnia nekünk. Kezdetben nem volt kérdés, hogy vitt magával minket húgommal és egy-két gyors jó tanáccsal kiküldött minket a versenypályára. Abban az időben nem volt még szalagos pálya, volt pár izgalmas pillanatunk.
Mivel testnevelés tagozatos voltam általános iskolában, így mindenképp sportot kellett választanom.
Így egyértelművé vált, hogy csakis a tájfutás lehet. Viszont nem volt kérdés, hogy ez több csak egy sportnál.

3. Hogy jött a Kalocsai Egyesület? (Ki által kerültél be? Kit ismertél meg elsőnek a klubból?)
Mivel Szegeden születtem és élek, így a SZVSE tagjaként nőttem fel, amit sose felejtek el. Ott kaptam meg az alapokat és ismerkedtem meg Dénes (Lajter) Ildivel.
1997-ben pedig Pap Attila invitálására eljutottam a kistolmácsi edzőtáborba, és onnantól kezdve minden közös edzőtáborban, versenyen vagy buliban részt vettem, ha volt lehetőségem.
Kérdés, már csak az átigazolás időpontja volt.

4. Miért választottad a Kalocsai Egyesületet?
Mivel a szabadidőm nagy részét a kalocsai tájfutókkal töltöttem, és szinte csak az általuk rendezett versenyekre jártam, előbb-utóbb jött magától az átigazolás.

5. Mióta vagy a Kalocsai Egyesület tagja?
2011 óta

6. Meghatározó pillanat a tájfutásban? Legnagyobb élmény?
Nagyon sok emlékezetes pillanatot adott már, több csapatbajnokságon voltam eredményes, ezek közül kiemelném mikor Bettivel, a testvéremmel együtt állhattunk dobogóra. Örök élmény a legtöbb Hungária kupa vagy a szilveszteri Mámor kupák.
Mérföldkő volt gyerekekkel a pocakomban és kézenfogva is „futni”, vagy büszkén tapsolni, mikor eredményesek lettek.
Viszont a legmeghatározóbb versenyem a Sprint OB volt Szegeden.
Már az elődöntő is érdekes volt, hiszen ahol felnőttem, ott futhattunk a házak közt. A döntő karanténja pedig a középiskolás gimnáziumom udvara volt. A döntő futam a Múzeum parkjában és a Tiszaparton a Klinikák mellett vezetett. Míg apukám ennek a Klinika intenzív osztályán feküdt, mert sajnos amputálták a lábát, én ott futottam érte is, és életemben először dobogón állhattam egy egyéni bajnokságon.

7. Mit adott neked a tájfutás?
Egy szóval az életemet. Nagyon sok helyzetben segített, és számomra örök szerelem.
A sporton túl pedig életre szóló barátságokat adott.
A legjobb, hogy ezt a családommal is meg tudom osztani és párom támogatásával élvezhetem 3 gyerekes édesanyaként.

8. Milyen kategóriában indulsz most?
Szenior kategória táborát erősítem.

9. Milyen célod van a tájfutásban még?
Bízom abban, hogy minél több fiatalhoz eljut a tájfutás szépsége, varázsa és a leendő unokáimnak is átadhatom.
A legfontosabb célom, hogy az erdőben minél több időt együtt legyünk a „nagy” családommal, fussunk, sportoljunk és „ünnepeljünk” még 100 évesen is, hisz a tájfutás kortalan.