1. Mióta vagy tájékozódási futó?
Már kisgyerekként voltam tájfutó versenyeken, mivel édesapám is tájfutott egy ideig, igazából nem is emlékszem erre, de a Forest Gump-i maratoni tájfutás 12 évesen kezdődött.

2. Hogyan ismerkedtél meg/hogyan találtál rá a tájfutásra?
Édesapám vitt el minket tájfutó edzésre először a bátyámmal, mert elmondása szerint itt már csak le tudnak minket fárasztani, és nem lesz erőnk a sok rosszaságra. Ha jól emlékszem nem jött be a terve, de én ott ragadtam a tájfutásban, a nyíregyházi MGF (Mezőgazdasági Főiskola) tájfutó szakosztályában.

3. Hogy jött a Kalocsai Egyesület? (Ki által kerültél be? Kit ismertél meg elsőnek a klubból?)
A Kalocsába Bergendi Péter barátommal léptem be, mivel a bandát már pár éve ismertük Pap Attila révén, és közös nyári és szilveszteri edzőtáborokban vettünk részt velük.

4. Miért választottad a Kalocsai Egyesületet?
A pénz volt az oka. Ugyanis amikor szóba került az átigazolásunk, egy dolgot tudtak ígérni: hogy pénz az biztosan nem lesz. Viszont elvárás se a teljesítésre. Így jutottunk közös nevezőre. Meg hogy a régi reklámszlogent idézzem: útba esik jövet-menet a Kalocsai Egyesület. Nyíregyházáról mindig útba esik versenyre menet egy kiiissss kitérővel.
De a legfőbb ok a társaság, vagy mondhatnám a második családom. És a rengeteg közös élmény, versenyek, edzőtáborok, szilveszterek, győzelmek és vereségek, és a sok-sok nevetés csak megerősített abban, hogy jól választottam.

5. Mióta vagy a Kalocsai Egyesület tagja?
1997 óta

6. Meghatározó pillanat a tájfutásban? Legnagyobb élmény? (pl.: Lenyomtam Dénes Zolit, Megnyertük az egyik OB-t stb.)
Először is igen, lenyomtam A DÉNES ZOLIT!! Azt nem tudom, hogy először-e a történelem során, de tavaly a Sprint OB-n.
Aztán életem második versenye volt meghatározó, ahol először futottam egyedül, és az egyes ponton nem jutottam túl. Sírva szaladtam vissza édesapámhoz a célba, és együtt mentünk végig a pályán visszafelé. De amilyen fafejű vagyok, nem hagytam magam, és további versenyeken indultam, és még mindig nincs tökéletes futásom, szóval úgy néz ki, pár évig még próbálkozok.
Aztán ott vannak a Bergendi Péterrel és Mráz Jánossal elért csapat és váltó bajnoki eredmények, vagy az egyetlen egyéni OB-s első helyem, igaz az már 35-ös kategóriában.
De azt hiszem minden egyes verseny egy külön meghatározó pillanat, amikor ronggyá áztam az éjszakai bajnokságon, amikor Atlasszal mindkettőnk lámpája tönkrement, és a két lámpából gépészkedtünk össze egy alig pislákoló lámpát, az összes váltó és csapatverseny, ahol a szemem kifolyt a többiekért.

7. Mit adott neked a tájfutás? (pl.: családot, barátokat, a férjem tájfutó stb stb.)
Férjem nincs, azt biztos nem adott, a többi igaz.
Most már az életem több, mint a felét adta a tájfutás. Gyerekkorban a bandázást az MGF buszán a versenyre jövet-menet, sok példaképet (pl. Oláh Kati egyszer adott egy Silva szöges cipőt, amit már nem használt, mert nem tudtam venni csak Kopacskit, szerintem az a cipő még mindig megvan), sok-sok boldog napot, barátokat, a természet szeretetét, élményeket, küzdeni tudást, rengeteg fetrengve nevetést, stb.

8. Milyen kategóriában indulsz most?
35-ben indulok nagyrészt, de az idén van egy fogadásunk a 40-es srácokkal, úgyhogy ebben az évben 40-ben megyek, mert meg kell nyernem ezt a fogadást, ugyanis sok, számomra kedves nedű a tét.

9. Milyen célod van a tájfutásban még? (pl. lenyomni Dénes Zolit, elindulni a szenior VB-n stb.)
Dénes Zoli már megvolt (bocs Ildi), a szenior VB sajnos idén elmarad, de remélem, összejön a pénz és a társaság valamelyikre (társaság nélkül szerintem nem lenne az igazi), és egyszer megnyerni a szenior VB-t. Igaz ez nagyon nagy vállalás, de már megvan a taktikám: megvárom, hogy olyan öreg legyek, hogy már csak egyedül leszek a kategóriámban.