1. Hogyan ismerkedtél meg/hogyan találtál rá a tájfutásra?
Az első élményem a tájfutással kapcsolatban a következő: főiskola első év 2. nap. Fent vagyok Normafánál, másik 120 delikvenssel. Kapunk egy 15 perces tájékoztatást a tájfutás rejtelmeiről, kettesével beosztanak minket, kapunk a kezünkbe egy térképet meg egy tájolót, és indulj…! Ha nincs, meg az összes pont vissza ne gyere! –felszólítással indulunk el a rajtnál. Fogalmam sincs mi ez az egész, a társam még annyira se ért semmit, mint én ő viszont futni sem akar, bolyongunk…
Végre találkozunk egy csapatba verődött egységgel, nekem már kb. csak a - mikor lesz már vége - zakatol a fejemben, és ezért a társamat magam után húzva loholunk utánuk. Végre felvillan egy bója, behúzzuk az első zsírkréta csíkot, és miközben azon morgok, hogy már megint egyedül maradunk, a bokor mögött meglátok két srácot, akik jót röhögnek rajtunk… Ők tudják mi az a tájfutás, lévén, hogy aktívan űzik, ők tűzték ki a pályát is és most jót szórakoznak az évfolyam bénázásán.
Nem mondom, hogy miután beértem a célba az volt a következő megvalósítandó tervem, hogy tájfutót faragok magamból!!!
Egy évvel később, 2004 decemberében aztán még is megint ebben a slamasztikában voltam. Rohantam az erdőben, igaz most már egyedül, és próbáltam megtalálni életem első mámor kupájának első két pontját!! Végül sikerült és megszereztem az első dobogós helyemet is, hiszen 3. lettem. Aztán gyorsan jött a szerelem a tájfutásba, igaz szenvedtem, kutya nehéz volt felnőttként bekerülni ebbe a sportágba úgy, hogy természetes módon a gyerekek oktatására elmegy az erő, de azért kaptam segítséget, ha kértem és így lépésről lépésre haladtam előre.

2. Hogy jött a Kalocsai Egyesület? (Ki által kerültél be? Kit ismertél meg elsőnek a klubból?)
Hogy kit ismertem meg először a Kalocsa SE színeiből, hát azt a kis vicces csávót a bokor mögött, Koprivanacz Imre személyében. Hú de utáltam akkor! Aztán, Ő hozott ebbe a társaságba, amiért mindig is hálás leszek neki. Nem volt kérdés, hogyha innen kapom a segítséget, akkor ide is fogok leigazolni, így 2005 óta Kalocsás vagyok.

3. Mióta vagy a Kalocsai Egyesület tagja?
2005 óta.

4. Mit adott neked a tájfutás?
A tájfutás számomra egy életminőség javulást hozott, nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akik hatással voltak az életemre, korábban is mindig aktívan sportoltam, de, hogy minél jobb eredményeket érhessek el még többet futottam.
Elkezdtem futó edzéseket tartani a suliban, ahol tanítottam, és miután úgy láttam van rá igény elkezdtem a gyerekversenyeket lebonyolítani a suliban, városban. A legjobbak aztán az országos diákolimpián is szerepeltek.
Aztán persze mit ad Isten itt ismerkedtem meg a későbbi férjemmel is, igaz irdatlan hosszú volt az út Fehérkútról haza…

5. Meghatározó pillanat a tájfutásban? Legnagyobb élmény?
Nagyon nagy élmény volt számomra, még ha kevés első osztályú versenyző volt is, de felállni a dobogóra a 2009-es Maccabi kupán első nap a 2. helyre, második nap az 1. helyre, annál is inkább, mert Wengrin Ágit is magam mögé utasíthattam.

6. Milyen kategóriában indulsz most?
Sorba megszülettek a gyerekek, Botond 7, Balázs 6, Bulcsú 4 és Borka 20 hónapos, az elmúlt években nem sokat edzettem, maximum a gyerek pályán versenyeztem szalagos pályán, persze anya aggyal néha ez is kihívás volt. Újra kezdtem a futást és remélem, lassan újra indulhatok N35-ben.

7. Milyen célod van a tájfutásban még?
Mindig volt előttem egy kis cél, amit megpróbáltam az adott versenyen teljesíteni, pl legalább egy átmenetet futni, a legjobb után, már ha úgy hozta a sorsolás, hogy ez megadatott, aztán legalább egy átmenetet megnyerni mindenkivel szemben, vagy megcsípni egy dobogós helyet.
Szeretném, ha a gyerekeim is megszeretnék ezt a sportot, és közösen járhatnánk versenyekre. Ha visszatérek a suliba, ott is szeretném majd tovább népszerűsíteni a sportágat. Remélem még van néhány évem ebben a sportban.